Méhnyakrák

A női nemi szervek rosszindulatú (malignus) daganatos megbetegedése igen gyakori, de 40-60 éves korban a leggyakoribb. A 45-50. életév között jelentkező daganatok különösen veszélyesek. A statisztikák szerint a szült nők kevésbé veszélyeztetettek, mint azok, akik nem estek át terhességen: a szült nők aránya az összes megbetegedettekhez képest 5 százalék.
A méhnyak a hüvely és a méh közötti körülbelül két centiméter hosszúságú szakasz. A terhesség során a méhnyak zárt.
A méhnyak-rák a méh hüvelyi részét borító lap¬hámból, illetve a nyakcsatorna mirigyeinek henger¬hámjából indul ki.
A megbetegedés kialakulásában feltehetőleg szerepet játszhatnak a gyulladásos nyálkahártya izgalom, a hormonális változások, illetve az ártalmas vegyi anyagok.

A gyakori szűrővizsgálatok, a korai felismerés és eredményes kezelés hatására a halálozás arányszáma az utóbbi időben örvendetesen csökkent.
A 20 év fölötti nők számára évente ajánlott a nő¬gyógyászati szűrővizsgálat. A méhnyakrák kezdeti stádiuma akár tizenöt évig is elhúzódhat.
A betegség korai stádiumában a betegek gyógyulási esélye 100 százalékos, teljes gyógyulás érhető el.

Tünetek: rendszertelen vérzés, barnás, véres, húslé¬szerű folyás, székelést, illetve nemi aktust követő vérzések

A méhnyak esendőségét valószínűleg a két eltérő fel¬építésű nyálkahártya — a hüvely és a méh nyálkahártyájának — találkozása okozza. Az eltérő felépítésű nyálka¬hártyák különböző váladékot termelnek. Váladékuk feltehetőleg ingerli az eltérő típusú nyálkahártyát, ezért idővel sejtelváltozás lép fel.
Rendellenes folyás és vérzés esetén feltétlenül orvoshoz kell fordulni.
A méhnyakrák kizárólag műtéti úton kezelhető. A műtét mértéke a daganat stádiumától és kiterjedésétől függ. Korai stádiumban csak az elváltozott méhnyálkahártyát metszik ki. Előrehaladottabb stádiumban a teljes méh eltávolítása szükséges. A tökéletes biztonság érdekében gyakran radikális, totális műtétre kerül sor, amelynek során a petefészkeket, a hüvely egy részét és a környéki nyirok¬csomókat is eltávolítják.
Bizonyos esetekben mind műtét előtt, mind műtét után felmerülhet a sugárterápia lehetősége.

Orrvérzés

Az orr a légutak legfelső szakasza, és egyben fontos érzékszerv is – a szaglás szerve. Ellenőrzi a beáramló levegő szagát, illatát, ezért a „rossz” levegőt szaga alapján is azonosíthatjuk.

A belélegzett levegőt az orr felmelegíti, megszűri és megnedvesíti, biztosítja a páratartalmát. A légutakba így tiszta, „előkészített” levegő kerül.

A levegő felmelegítése az orrüreget borító, vérerekkel sűrűn behálózott nyálkahártyán történik. A nyálkahártya erei a fűtőtest csöveihez hasonlóan adják le, illetve veszik fel a hőt. A hideg hatására kitáguló erekbe tóduló, növekvő vérmennyiség fokozott hőleadásra képes, erőteljesebben melegíti fel a beáramló hideg levegőt. Az egészséges ember tüdejébe így kiegyenlítetten szabályozott hőmérsékletű levegő kerül.

Az orrnyálkahártya sérülékeny:

Az orrnyálkahártya véredényhálózata rendkívül érzékeny, ugyanakkor azonban rendkívül sérülékeny is. Különösen a porcos orrsövény elülső-alsó részén található, locus Kiesselbach nevű terület vérzékeny, mivel itt az érhálózat rendkívül sűrű és viszonylag védtelen.

Ha itt a nyálkahártya, illetve az érhálózat megsérül, orrvérzés indul el.

A vérzés sok esetben jelentéktelen, észrevétlen.

Az erősebb vérzés az orrnyíláson keresztül jut a külvilágba.

A garat felé távozó, észrevétlen orrvérzés életveszélyes is lehet.

FIGYELEM! A hosszan tartó orrvérzés nagyarányú vérveszteséget okozhat. Csillapíthatatlan orrvérzés esetén ezért feltétlenül orvoshoz kell fordulni!

Az orrvérzés szakszerű beavatkozással – az orrüreg tamponálása, a nyálkahártya edzőszeres ecsetelése, esetleg elektromos vagy lézeres vérzéscsillapítás – könnyen megállítható.

Az orrvérzés kialakulása:

Az orrvérzés oka lehet teljesen ártalmatlan sérülés, ütés, akár egy erősebb, az ereket károsító, orrfújás is. A vérzés hátterében azonban betegség, például magas vérnyomás, illetve súlyos sérülés is állhat.

Külső behatás:

Az orrvérzés leggyakoribb oka valamilyen külső behatás – ütés, zúzódás, orrcsonttörés. Az orrnyálkahártya erei azonban egy-egy erősebb tüsszentés vagy orrfújás hatására is könnyen megsérülnek. Az ilyen behatások rendszerint ártalmatlan vérzést okoznak. A vérzés azonban súlyos sérülésekre, például koponyaalapi törésre is utalhat. Ilyenkor azonnali orvosi beavatkozás szükséges.

Fizikai megerőltetés:

A fizikai megerőltetés külső behatás nélkül is orrvérzést provokálhat. Az orrnyálkahártya erei még egy szűk, a fejben vértolulást okozó inggallér vagy a légnyomásváltozás, a magaslati levegő (hegyi túra, repülés) hatására is megpattanhatnak.

Pszichés terhelés:

Orrvérzést okozhat a lelki megrázkódtatást kísérő vérnyomás-emelkedés is. Ebben az esetben feltétlenül orvoshoz kell fordulni.

Anomáliák, betegségek:

Az orr, orrmelléküregek és a garattájék daganatai, az orrnyálkahártya-erek veleszületett vagy örökletes rendellenességei gyakran okoznak orrvérzést. A magas vérnyomást, a szív-, a máj-és a vesebetegségeket szintén kísérheti orrvérzés.

Fertőzések:

Az orrvérzés a lázas, heveny felső légúti megbetegedések gyakori velejárója.

Menstruáció:

A havi vérzés idején egyes nőknél megnövekszik a vérzési hajlam, így az orrvérzés is gyakoribb lehet.

Mit tegyünk orrvérzés esetén?

–          A szoros ruházatot lazítsuk meg a nyaknál.

–          A fejet ülő(!) testhelyzetben kisé döntsük előre, hogy a vér ne a garat felé csorogjon.

–          A vérző oldali orrszárnyat néhány percig nyomjuk össze, szorítsuk az orrsövényhez.

–          A homlokra és a tarkóra tegyünk hideg vizes borogatást.

–          Ha a vérzést a fenti módon nem tudjuk csillapítani, forduljunk orvoshoz.