Emlőmirigy-gyulladás

Az emlőmirigy-gyulladás a szoptatás időszakában a leggyakoribb (matitis puerperalis), azonban nem csak a gyermekágyban fordulhat elő: az emlőmirigyek elváltozása krónikus gyulladást válthat ki.

Emlőmirigy-gyulladás betegség kialakulása

Az akut emlőmirigy-gyulladást általában a szoptatás idején a felhám kis sérülésein keresztül az emlőbe jutó baktérium (Staphilococcus aureus) okozza. A szülészeti osztályokon jelen levő kórokozó a személyzet közvetítésével, szennyezett tárgyakról, az anya kezéről vagy a csecsemő orr-, illetve garatüregéből kerül az emlő bőrére, majd a repedéseken, ragádokon át a tejutakba, a tejmirigyekbe. Harminc év felett a normális öregedési folyamat során kitáguló tejjáratokba kerülő sejttörmelék és váladék talaján kórokozó nélkül is gyulladás léphet fel. Az elváltozás hegszövet, ciszta, sipoly, fekélyek képződéséhez vezethet. A gyermekágyi emlőmirigy-gyulladás a betegség kifejlődési, úgynevezett inkubációs idejének megfelelően általában a szülés utáni nyolcadik-tizennyolcadik napon lép fel. Az elváltozás rendszerint csak az egyik emlőt érinti. Az emlő megduzzad, fájdalmassá válik, bőre vöröses lesz. A környéki nyirokcsomók megduzzadnak, nyomásérzékennyé válnak. Hidegrázás, láz jelentkezik. Gennyes, tályogos elváltozás esetén a láz periodikusan visszatér.

emlőmirigy gyulladás
emlőmirigy

Emlőmirigy-gyulladás betegség tünetei:

Heveny emlőmirigy-gyulladás: fájdalom és feszülés az egyik emlőben, bőrpír, nyirokcsomó-duzzanat, láz, hidegrázás. Krónikus emlőmirigy-gyulladás: fájdalom mindkét emlőben, híg, vízszerű váladékozás az emlőbimbóból.

Emlőmirigy-gyulladás betegség kezelése:

A gyermekágyi emlőmirigy-gyulladás a tejelválasztás csökkenésével és a tejürülés könnyítésével mérsékelhető. Az emlőre hideg vagy meleg vizes borogatást helyeznek. A feszülő emlőt melltartóval tehermentesítik. Az emlőt ki kell fejni. Szükség esetén a tejelválasztást gyógyszeresen is gátolják. Ha a gyulladás ennek ellenére sem csökken, antibiotikumos gyógyszeres kezelés javasolt. A gennyes gyulladás ‑ beolvadását meleg vizes borogatással segítik elő. A keletkező tályogokat sebészeti úton feltárják és a tályog üregét kitisztítják. A krónikus emlőmirigy-gyulladást gyulladásgátló gyógyszerekkel, illetve antibiotikumokkal kezelik. A tályogokat és cisztákat műtéti úton kell eltávolítani. A szoptatós anyák ügyeljenek az emlő higiénéjére. Az emlőt és az emlőbimbót lehetőleg fertőtlenítőszerrel (bórvízzel, Neomagnolos oldattal) is mossák le. A szülészeten, illetve a szoptatási időszakban az emlő fájdalmas feszülését azonnal jelezzük az orvosnak. A későbbiekben a menstruáción kívüli emlőfeszülés gyulladásos elváltozásra utalhat. Ilyen esetben feltétlenül forduljunk orvoshoz.

Dermatitis herpetiformis

A bőr gyulladásos, -főleg középkorú férfiaknál fellépő- megbetegedése. Bőrpír, viszketés, kiütések, hólyagok keletkeznek a bőrön. Nagy területeken vörösödés alakul ki. Általában a törzset és a törzshöz közeli helyeket támadja meg. Ezek mellett emésztési zavarok is kialakulnak. Tünetei a herpesz okozta bőrtünetekhez hasonlítanak.

Dermatitis herpetiformis betegség kialakulása

Veszélytelen betegség, de nagyon kellemetlenek a tünetei, melyek rohamokban keletkeznek, majd hirtelen teljesen elmúlnak. Kezelés nélkül erős bőrgyulladás keletkezik, majd az emésztést tönkretéve alultápláltság is kialakul. Kutatások eredményei alapján egyes vélemények szerint öröklött, veleszületett betegség. De allergiára is gyanakszanak a kialakulásának okaként. Kezeléséhez kortikoszteroid tartalmú gyógyszereket, fertőtlenítő, hámosító, bőrnyugtató kenőcsöket alkalmaznak. Ajánlott a gluténmentes diéta. A hatékonyabb, gyorsabb eredmény elérésének érdekében mihamarabbi orvosi vizsgálat szükséges.

Dermatitis herpetiformis
Dermatitis herpetiformis

Dermatitis herpetiformis betegség tünetei:

Égő, viszkető érzés a bőrön, bőrpír, hólyagok képződése, hasmenés, emésztési zavarok.

Dermatitis herpetiformis betegség kezelése:

Kezeléséhez kortikoszteroid tartalmú gyógyszereket, fertőtlenítő, hámosító, bőrnyugtató kenőcsöket alkalmaznak. Ajánlott a gluténmentes diéta is. A hatékonyabb, gyorsabb eredmény elérésének érdekében mihamarabbi orvosi vizsgálat szükséges.

Árpa, jégárpa

Az árpa a szemhéjak faggyú- illetve izzadságmirigyeinek gyulladásos megbetegedése. A külső és belső árpa a szemhéj faggyú- illetve izzadságmirigyeinek – rendszerint staphilococcus vagy streptocuccus baktériumok által előidézett – akut gyulladása.

Árpa, jégárpa betegség kialakulása

Amint a genny felszínre tör, és a szemhéj szélén kiürül, a fájdalom enyhül, a duzzanat csökken. A külső árpa, a szempilla szőrtüszőmirigyeinek, a belső árpa a szemhéj Meibom-mirigyeinek akut, heveny gyulladása. A külső árpa a bőrfelszín felé, a belső árpa a kötőhártyazsák felé terjed. A jégárpa, a belső árpához hasonlóan, a Meibom-mirigyek megbetegedése, az árpával ellentétben azonban nem akut, hanem krónikus, idült gyulladás. A cukorbetegek különösen hajlamosak a gennyes bőrfertőzésre. A jégárpa nem bakteriális fertőzés nyomán alakul ki. A krónikus megbetegedést a Meibom-mirigyek kivezető csövének ártalmatlannak látszó elzáródása okozza. A váladék megreked, a szemhéj bőre megduzzad. Ha a váladék nem tör a felszínre, az árpát el kell távolítani.

árpa
árpa, jégárpa

Árpa, jégárpa betegség tünetei:

A betegség fájdalmas bőrpírral kezdődik, a beteg szemhéj megduzzad, feszül, a gyulladt terület elgennyed.

Árpa, jégárpa betegség kezelése:

Árpa esetén száraz meleg (infralámpa, fűtőpárna) kezeléssel gyorsíthatjuk a gyulladásos folyamatot. Így a csomó hamarabb megérik, és a genny magától kiürül. Az árpa gyorsabban, hegképződés nélkül gyógyul. A jégárpa szerencsés esetben spontán visszafejlődhet. Legtöbbször azonban egyszerű szemsebészeti beavatkozással kell eltávolítani. A szemhéj erőteljes gyulladása – bőrpír, fájdalom, láz – esetén feltétlenül forduljunk szemorvoshoz. Ha az árpa a terápia ellenére sem fakad ki, nem gyógyul, az orvos felvágja és eltávolítja. A genny kifakadása után gyors, heg nélküli gyógyulás következik. Jégárpa esetén a duzzadt Meibom-mirigyek jól tapinthatók, fájdalmat azonban nem okoznak. Ha a beteg ellenálló képessége legyengült, a fertőzés könnyen átterjedhet a szemre, illetve az egész szemüregre. Belső árpa esetén a szövődmény veszélye nagyobb, ezért ezzel a betegséggel minden esetben forduljunk orvoshoz. Gyakori árpa vagy jégárpa megbetegedés esetén felmerül a cukorbetegség gyanúja, ezért ilyenkor vércukorvizsgálat javasolt.