fájdalom - Betegség

Vizelési fájdalom – húgycső, húgyhólyaggyulladás betegség

Vizelési fájdalom – húgycső, húgyhólyaggyulladás betegség: Mikor a húgyhólyag megtelik akkor vizelési inger lép fel. Normál esetben ezek után a vizelet ürítése nem fájdalmas, de ha a húgyhólyag és a húgycső gyulladt, akkor fájdalmassá válik a vizelet távozása. Ha ezt a vizelet-ürülés elején érezzük, akkor a húgycső első részén, van a gond, ha a végén érezzük, akkor a húgycső hátulsó szakasza, a húgyhólyag, vagy a prosztata a beteg.

Vizelési fájdalom – húgycső, húgyhólyaggyulladás betegség kialakulása

Hátterében legtöbbször valamilyen fertőzés áll, mely a húgyutakat támadta meg. Mivel a nők húgycsöve csak 2,5-5cm és közvetlenül a hüvely mögött helyezkedik el, a férfiaké pedig 20-25 cm, ezért a hölgyek inkább akik felfertőződnek. Hölgyeknél ennek okozói, sokszor a végbéltájékon és a hüvelyben lévő mikroorganizmusok, baktériumok, gombák.

Férfiaknál pedig a felső húgyutak, a vese, vesemedence gyulladása által keletkezett kórokozók váltják ki a fertőzést. De sokszor a fertőző nemi betegségeket kiváltó felszálló kórokozók okoznak húgycső és húgyhólyaggyulladást. Ha az elakadt vese-vagy hólyagkövek felsértik a nyálkahártyát, ott is gyulladás alakulhat ki.

Vizelési fájdalom – húgycső, húgyhólyaggyulladás betegség tünetei:

Megnövekedett vizelési érzet és kevés vizelt ürülése, szúró, égő fájdalom, híg sárgás, gennyes húgycsőfolyás, elszíneződött, zavaros, kóros szagú vizelet.

Vizelési fájdalom – húgycső, húgyhólyaggyulladás betegség kezelése:

A vizelési fájdalom hátterében valamilyen betegség áll, így az alapbetegséget kell megtalálni és kezelni. Nagy fájdalomkor, szükséges lehet fájdalomcsillapítók beszedése. Húgyúti fertőzés, gyulladás kialakulásakor, antibiotikumos és gyulladáscsökkentő kezelést kell alkalmazni. Ebben az esetben feltétlenül forduljunk orvoshoz. Laboratóriumi vizeletvizsgálat eredményéből kiderül, hogy milyen alapbetegség okozhatja a gyulladást.

Vádli görcs betegség

Vádli görcs betegség: Ha a hajlító izomzatot túlerőltetés éri, akkor az izomzat könnyen görcsbe rándul. Ez fájdalmas, általában azonban ártalmatlan. A látszólag ok nélkül, gyakran jelentkező vádli-görcs ugyanakkor súlyos betegségek figyelmeztető tünete lehet. A vádligörcs hátterében ilyenkor valamilyen idegbántalom, cukorbetegség, vitaminhiány, anyagcserezavar, sav-bázis egyensúly-eltolódás áll.

Vádli görcs betegség kialakulása

A vádligörcs kialakulásának az oka, hogy a vádliban az izom bemerevedik és ez okozza a hirtelen fellépő fájdalmat. Előfordul, hogy a görcs elmultával a vádli még órákig érzékeny marad. Általában izomfáradtság okozza a kialakulását.

Vádli görcs betegség tünetei:

Éjszakai fájdalom, fájdalom járás közben, egyik vagy mindkét vádli fájdalma, izommerevség.

Vádli görcs betegség kezelése:

Görcs esetén álljunk fel, járkáljunk, és közben terheljük meg az érintett végtagot. Ha a fájdalom nem csökken, hanyatt fekvő testhelyzetben húzzuk a lábujjakat visszafelé, a lábszár irányába, hogy az izomzatot passzívan nyújtsuk és lazulásra késztessük. Hasonló hatást fejthetünk ki, ha ágyban fekve sarkunkat az ágy végének feszítjük.

Ha a görcs nem enyhül, fizikoterápiával, lazító masszázzsal, fürdővel, elektroterápiával próbáljuk oldani. A görcs általában oldódik, magától. Fizikoterápiára csak különösen makacs, krónikus görcsök esetén van szükség. Megelőzésként mozogjunk sokat, a görcs elmulasztásához segítségként használhatunk magnéziumtablettát mely kiváló görcsoldószer.

Trombózis betegség

Trombózis betegség: A vért a szívből a perifériák felé szállító ereket artériáknak, a vért a szív felé szállító ereket vénáknak nevezzük. Ha az érben keringő vér valamilyen rendellenesség folytán megalvad (alvadásra elsősorban a vénában keringő vér hajlamos), vérrög (thrombus) keletkezik.

A lelassult keringés miatt a végbéltáji, kismedencei vénákban is megalvadhat a vér. Kóros körülmények között az érpálya bármely szakaszában bekövetkezhet vérrögösödés. A thrombus részben vagy teljesen elzárhatja a véráram útját.

Trombózis betegség kialakulása

A vérrögösödést a keringési rendszer három fő tényezőjének megváltozása idézheti elő.

– A vérerek belső felszínét finom sejtréteg borítja. Ha a belső felület valamilyen oknál fogva — sérülés, érelmeszesedés (arteriosclerosis, atherosclerosis) — károsodik, az érfalon anyagcseretermékek rakódnak le.
A megváltozott felületen vérrögösödés léphet fel.

– Normális esetben a vér áramlási sebessége állandó, az áramlás egyenletes, örvénylésmentes.
Ha az áramlás lelassul, vagy az egyenletes, örvénymentes áramlás megváltozik, a vérben vérrögösödés alakulhat ki. Minél alacsonyabb a véráramlás sebessége, minél több örvény képződik a véráramban, annál nagyobb a vérrögösödés kialakulásának veszélye.

– Az érpályán belül a vér folyékony állapotát a vérzésalvadási rendszer egyensúlya biztosítja. Ha ez az egyensúly valamilyen oknál fogva felborul és az alvadási rendszer aktívabbá válik, vérrögösödés alakulhat ki.

Trombózis betegség tünetei:

Az érintett végtag duzzanata, a láb fájdalma.

Trombózis betegség kezelése:

A felületes visszerek elzáródása esetén alvadásgátló gyógyszerek szedése, rugalmas pólya viselése és korai mobilizálás javasolt. Az alsó végtagok mélyvénás trombózisa esetén a beteg ágynyugalom mellett alvadásgátló gyógyszereket kap. Végtagjait kompressziós pólyával tekerik be. A beteget fokozatosan mobilizálják. A mélyvénák elzáródása esetén a tüdőembólia elkerülése érdekében kötelező az ágynyugalom.

A trombózis korai szakaszában ugyanis a vérrög leszakadhat a véna faláról, és tovasodródva a tüdőkeringésbe juthat. Ágynyugalom esetén a vérrög szervül a vénafalhoz. Az alvadásgátló gyógyszerek és a szervezet thrombolitikus aktivitásának hatására az ér fokozatosan rekanalizálódik, újra átjárható (permeabilis) lesz. Mélyvénás trombózis esetén körülbelül egy éven át folyamatosan alvadásgátló gyógyszer szedése és rugalmas kompressziós harisnya viselése szükséges. Az alvadásgátló csak szigorú orvosi ellenőrzés mellett szedhető!

A dohányzás, a túlsúly, a hormontartalmú fogamzásgátló tabletták elősegítik a vér rögösödését. A trombózis elkerülése érdekében törekedjünk a vérrögképződés kialakulását elősegítő rizikófaktorok csökkentésére! Az alsó végtagokban jelentkező feszülésérzet, duzzanat, fájdalom esetén feltétlenül forduljunk orvoshoz! Az idejében felismert és szakszerűen kezelt trombózis rendszerint maradéktalanul gyógyul.

Nem megfelelő kezelés esetén úgynevezett poszttlombotikus szindróma alakulhat ki: a véna belső billentyűzete károsodhat, később keringési zavarok lépnek fel, a véráramlás iránya megváltozik Ha a véna átjárhatósága nem áll helyre, a végtag keringése nagymértékben károsodhat. Idővel a kompenzatorikus oldalági (kollaterális) pályák átveszik az elzáródott ér szerepét. A vér kerülő vénákon keresztül áramlik vissza.

Tályog betegség

A tályog (abscessus) a környezettől élesen elhatárolt, betokosodott gennyes folyamat (gennygyülem). A gennyes elváltozást általában valamilyen gennykeltő baktérium (Staphylococcus) okozza. A gennyesedés és a tályogképződés a szervezet bármely részén kialakulhat, tüdő-, agy-, vese-, bőrtályog stb. formájában. Szőrtüszőgyulladás: A szőrtüsző valamilyen gennykeltő baktérium okozta gyulladása.

Tályog betegség kialakulása

A gennykeltő baktériumok a szervezetben bárhol gennyesedési folyamatot kelthetnek, ennek nyomán tályog alakulhat ki. A bőrtályogok általában a bőrfelszínen az emberrel együtt élő, úgynevezett szaprofita baktériumok kóros elszaporodása miatt jönnek létre.

Bizonyos betegségek, mint például a cukorbetegség, az ekcémás bőrelváltozások és a krónikus fertőző megbetegedések hajlamosítanak a gennyes tályogképződésre. A tályog környékén rendszerint gyulladásos reakció alakul ki. A nagy tályogot rohamokban (általában délután) jelentkező magas láz kíséri.

Tályog betegség tünetei:

Láz, levertség, bőrpír, a bőr kimelegedése, fájdalmas duzzanat, lüktetés.

Tályog betegség kezelése:

A tályog és a fekélyesedés ritkán gyógyul meg magától. Láz, egyéb tünetek és szövődmények kísérhetik. A komplikációk elkerülése érdekében minél hamarabb forduljunk orvoshoz! A gennyes tályog csak a genny kiürülése után gyógyul, ezért ha a tályogüreg önmagától nem nyílik meg, sebészi úton meg kell nyitni és ki kell üríteni.

Felületes tályogok esetén a beavatkozást a járóbeteg ellátásban, rövid narkózisban végzik. Nagyobb vagy belső szerveket érintő tályog esetén a beavatkozás általában kórházi ellátást igényel. A nagyobb műtétet narkózisban végzik.

Szájüregi gyulladások betegség

Szájüregi gyulladások betegség: A szájüregben sok hasznos és káros baktérium megtelepszik. A szájnyálkahártya sejtjei rövid életűek, a sejtképződés viszont gyors. Ha a nyálkahártya-sejtek regenerációja zavart szenved, a nyál nem biztosítja a szájüreg természetes tisztulását, ha a higiéné nem megfelelő a kórokozók a szájüregben kiváló táptalajra lelnek és gyulladásos folyamatokat indítanak el.

Szájüregi gyulladások betegség kialakulása

Az egyszerű szájüreggyulladás (stomatitis simplex) oka rendszerint a szájnyálkahártya fizikai vagy kémiai károsodása, de lokális gombás, bakteriális vírusfertőzés következtében és egyéb betegségek (tuberkulózis, AIDS stb.) talaján is létrejöhet. Allergiás megbetegedések, anyagcserezavar, vitaminhiány esetén is felléphet szájüregi gyulladás.

Súlyosabb esetekben a szájnyálkahártyán hólyagok képződnek (stomatitis aphtosa, stomatitis herpetica). A száj nyálkahártyája ki is fekélyesedhet (stomatitis ulcerosa). A gyulladás a nyelvre és a fogínyre is átterjedhet. A lokális kezelés elsősorban fogorvosi feladat, az általános betegség általános orvosi beavatkozást igényel.

Szájüregi gyulladások betegség tünetei:

Fájdalom, lob, pír, égő érzet, hólyagok, fekélyek, lepedék, fájdalmas rágás, harapás.

Szájüregi gyulladások betegség kezelése:

A kezelés a gyulladás típusának megfelelően antibiotikummal vagy gombaellenes gyógyszerekkel történhet. A gyógyszeres kezelés lokális, fertőtlenítő hatású ecsetelőkkel, szájöblítőkkel egészítendő ki. Egyszerű szájüreggyulladás esetén sok jól bevált háziszer, például a kamillás vagy zsályás, illetve a cserszömörcés öblítés is segít. Ha a panaszok 1-2 nap alatt nem csökkennek, orvoshoz kell fordulni. Az orvos a tünetek és az általános vizsgálatok alapján megállapítja a gyulladás okát és az esetleges alapbetegséget, majd megfelelő terápiát javasol.

A gombás nyálkahártya-elváltozás a legyengült, általánosan rossz állapotú, immunhiányos betegeknél a leggyakoribb. A szájban rendszerint a Candida nevű gomba telepszik meg. A nyálkahártyán sárgásfehér, morzsalékos lepedéket képez. A gomba a légutakban és az emésztőcsatorna alsóbb szakaszaiban is megtelepedhet.

Rekeszizomsérv betegség

Rekeszizomsérv betegség: A rekeszizom (diaphragma) a mellüreget a hasüregtől elválasztó, lapos, kettőzött kupolájú, izmos lemez. Két részből áll. A középső, inas lemezből és a törzs belső felszínéről, a szegycsontról, a bordaívről és az ágyékcsigolyákról körkörösen eredő, ívelt, lapos, izmos peremből. A gerincoszlop közelében a rekeszizmon függőlegesen áthatol a nyelőcső, a nagy erek és számos idegrost. A rekeszizom a légzésben és a hasprésben egyaránt fontos szerepet játszik.

Előfordulhat, hogy valamilyen rendellenesség következtében a nyelőcsőnyílás (hiattus oesophageus) mellett a gyomor egy része vagy a teljes gyomor, illetve valamilyen más hasűri szerv áthatol a mellkasba: rekeszizomsérv (hiattus hernia) jön létre. A rekeszizomsérv következtében a gyomor záró-izomzata (cardia) nem zár tökéletesen vagy egyáltalán nem záródik, és a savas gyomortartalom visszajut a nyelőcsőbe.

Rekeszizomsérv betegség kialakulása

A veleszületett rekeszizomsérv lehet tünetmentes, de a születés után azonnal súlyos tünetekkel is járhat (légszomj, hányás). A szerzett rekeszizomsérv elsősorban idős korban gyakori. Oka rendszerint a kötőszövetek ellazulása és a túlsúly. Paraoesophagealis rekeszizomsérv esetén a nyelőcső mellett csak a gyomor egy része nyomul be a mellüregbe.

Csuszamlásos rekeszizomsérvnél a teljes felső gyomorszakasz becsúszik a mellkasba. A sérv keletkezését követően megjelennek a tipikus tünetek. Idővel a gyomortartalom állandó visszacsurgása miatt nyelőcsőgyulladás (reflux oesophagitis) súlyos esetben nyálkahártyavérzés, illetve nyelőcsőszűkület alakulhat ki.

Rekeszizomsérv betegség tünetei:

Savas felböfögés, gyomorégés, nyomásérzet, fájdalom, görcs a szegycsont mögött, a hasüreg bal oldalán, panaszok fekvő, előrehajló testhelyzetben és hasprés esetén erősödnek.

Rekeszizomsérv betegség kezelése:

A rekeszizomsérvet szinte kizárólag konzervatívan kezelik, savmegkötő gyógyszerekkel, bevonó szerekkel, diétával (többszöri kis mennyiségű, zsírszegény étrend beállításával). A túlsúlyos betegnek testsúlycsökkenés javasolt. Rekeszizomsérv esetén speciális gyógykúrák javallottak.

A rekeszizomsérv tünetei elsősorban a bőséges étkezések után jelentkeznek. A beteg egyen többször kisebb mennyiséget. Kerülje a forró, fűszeres, puffasztó ételeket, az alkoholt és a szénsavas italokat. Evés után ne feküdjön le.

Porcdaganat betegség

Porcdaganat betegség: A porcszövet daganatos elváltozása viszonylag ritka. Jóindulatú daganatos elváltozása, a csont, illetve a porc felszínén vagy azok belsejében helyezkedhet el. Ez az ecchondroma közvetlenül a porcszövetből indul, olyan csontokban, helyeken képződik, ahol az embrionális porc még nem csontosodott el, elsősorban a végtagok rövid csöves csontjaiban, a kéz- és lábujj perceiben, a kéz- és lábközépcsontokban. Leggyakoribb előfordulási helye a gége, a bordaporcok és a légcsőporcok.

Porcdaganat betegség kialakulása

A betegség általában gyermekkorban jelentkezik, növekedése a csontváz növekedésének befejeztéig tart. A porcszövet rosszindulatú daganatos elváltozása a chondrosarcoma. Az elsődleges szarkóma jellemzően tizenöt-húsz éves korban alakul ki. Ebben az esetben a porcszövet burjánzása eleve rosszindulatú. Elsősorban a comb, illetve a lábszárcsont térdízület-közeli részén, a varratok és a növekedési zónák közelében lép fel. Másodlagos szarkóma esetén a hosszú ideig fennálló jóindulatú chondroma sejtjei indulnak rosszindulatú szaporodásnak. A porcdaganatok növekedése általában lassú, a környező szöveteket ritkán károsítják.

Porcdaganat betegség tünetei:

Látszólagos ok nélküli csonttörések, fájdalom és/vagy nyomásérzet a csontokon és ízületeken duzzanat, deformitás.

Porcdaganat betegség kezelése:

A porcdaganat esetében a műtét az egyetlen hatásos kezelési lehetőség. A daganatot az ép szövetekben radikálisan kimetszik. Előrehaladott stádiumban a műtét során esetleg egész csontot kell eltávolítani. Ilyen esetben a hiányzó csontot más területről vett csont átültetésével pótolják. A műtétet követően a daganat kiújulásának és az áttétek megelőzésének érdekében rendszerint kiegészítő sugárkezelést alkalmaznak.

A porcdaganatok nagy része jóindulatú és sikeresen kezelhető. Mivel a daganatos elváltozás rosszindulatú is lehet, panasz esetén azonnal ki kell kérni az orvos véleményét. Bizonyos esetekben a daganatos elváltozás akadályozza az ízületek működését, ami nem veszélyes ugyan, de meglehetősen kellemetlen. Ízületi panaszok, csontfájdalom, ízületi duzzanat, deformitás, csontkinövések esetén is feltétlenül orvoshoz kell fordulni.

Nyálmirigygyulladás betegség

Nyálmirigygyulladás betegség: Általában az ellenállóképesség csökkenése során alakul ki. A nyálmirigyek gyulladását rendszerint vírusok vagy baktériumok idézik elő.

Nyálmirigygyulladás betegség kialakulása

A nyálmirigyek bakteriális fertőzését gennykeltő baktériumok (Staphylococcusok, Streptococcusok vagy Pneumococcusok) okozzák, daganatos megbetegedések, súlyos fertőző betegségek (tífusz, skarlát) mellett. A leggyakoribb nyálmirigygyulladás a mumpsz.

A Cytomegalia-vírus okozta gyulladás, jellemzően újszülöttkori megbetegedés. A vírus már a méhen belüli élete során megfertőzi a magzatot. Nagyon elterjedt vírus, ellenanyaga minden második ember vérében kimutatható. Elégtelen szájhigiéné esetén a szájban felszaporodó kórokozók is nyálmirigygyulladást okozhatnak.

Nyálmirigygyulladás betegség tünetei:

Rossz szájíz, fájdalom, szájszárazság, levertség, láz, gennyes váladék.

Nyálmirigygyulladás betegség kezelése:

Az akut nyálmirigygyulladás antibiotikumokkal kezelendő. Az antibiotikumos kezelés mellett fontos a nyálelválasztás- és elfolyás serkentése. Ezt rágógumi rágásával, C-vitamin tabletta szopogatásával vagy néhány csepp citrom fogyasztásával érhetjük el. Krónikus nyálmirigygyulladás esetén helyi antibiotikus kezelés is szükséges. A betegség antibiotikus gyógyszeres kezelés hatására rövid idő alatt gyógyul.

Krónikus gyulladás esetén a tünetek kevésbé kifejezettek, a betegség elhúzódik. Rendszeresen visszatérő nyálmirigygyulladás esetén röntgenbesugárzás ajánlott. A konzervatív kezelés ellenére sem gyógyuló gyulladás sok esetben csak a nyálmirigy műtéti eltávolításával szüntethető meg. A száj és a nyak fájdalma, duzzanata esetén feltétlenül forduljunk orvoshoz!

Mióma betegség

Mióma betegség: Az izomszövet jóindulatú daganata, a harántcsíkolt izomzatban ritka, leggyakrabban a méh sima izomszövetében fordul elő. A mióma nem veszélyes, ám ennek ellenére kezelendő. Az izomból és kötőszövetből álló, úgynevezett mióma csomók egyesével vagy elszórtan jelennek meg.

Mióma betegség kialakulása

A miómás csomók mérete igen eltérő lehet: néha olyan parányi, mint egy gombostűfej, de emberfej nagyságúra is nőhet. A méh mióma csaknem kivétel nélkül termékeny korban – gyakran a 30. életév után – alakul ki. A mióma általában nem okoz panaszokat. Ezért is ajánlott a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálat. A mióma azonban fájdalmat, vérzést és folyást is előidézhet. Ha a mióma megnagyobbodik, és nyomja a húgyhólyagot, húgyúti fertőzést provokálhat.

Mióma betegség tünetei:

Fájdalom, menstruációs zavarok, nyomásérzet például a hólyagon vagy a bélen, folyás.

Mióma betegség kezelése:

A tünetek súlyosságától, valamint a beteg életkorától függően a miómát gyógyszeresen illetve hormonokkal kezelik, vagy műtéti úton eltávolítják. A miómacsomót ilyenkor kimetszik vagy kifejtik. Esetleg az egész méh eltávolítása is szükségessé válhat. Tapintható csomó vagy duzzanat, illetve tisztázatlan eredetű kismedencei fájdalom esetén feltétlenül forduljunk nőgyógyászhoz. Bél- vagy hólyagpanaszok, megváltozott vagy rendszertelen menstruáció miatt szintén haladéktalanul keressük fel orvosunkat.

A mióma sok esetben egyáltalán nem okoz panaszt. Ahogyan a mióma növekszik, gyakran nyomásérzést, alhasi teltségérzetet okoz. Néha tévesen terhességnek vélik az alhas növekedését. Ha a mióma fontos képleteket – kismedencei ereket, idegeket nyom, heves fájdalom jelentkezik. Ha a mióma gátolja a méh összehúzódó képességét, erős, szokatlanul hosszú, gyakran rendszertelen havi vérzést okozhat. A mióma nem veszélyes, mégis orvosi beavatkozást igényel. Minél korábban felismerik, annál könnyebben kezelhető.

Méhnyakgyulladás betegség

Méhnyakgyulladás betegség: A méh (uterus) ivarérett korban hét-kilenc centiméter hosszú, öt centiméter széles, három centiméter vastag, körte alakú, izmos falú szerv. Belülről vastag, mirigyes hám fedi. Felső, széles része a méhtest (corpus uteri), a méhszájjal a hüvelybe nyíló alsó, keskenyebb harmada a méhnyak (cervix uteri). A méhnyak alsó, hüvelybe nyúló része a portio vaginalis uteri. Az alsó csúcsán található kis nyílás a külső méhszáj.

Nem szült nőknél a külső méhszáj egy-két milliméter átmérőjű kerek nyílást, a szült nő méhszája haránt irányú rést alkot. Míg a hüvelyben számtalan kórokozó található, a jól záródó méhszáj rendszerint védi a méhnyakat és a méh üregét a kórokozók behatolása ellen. Fertőzés esetén méhnyakgyulladás (cervicitis) léphet fel.

Méhnyakgyulladás betegség kialakulása

Az egészséges hüvelyváladék enyhén lúgos kémhatása megakadályozza a kórokozók elszaporodását és a fertőzés tovaterjedését a méh felé. Ha a hüvelyváladék kémhatása megváltozik, a kórokozók elleni védelem megszűnik. A végbél felől és a szexuális aktus során a hüvelybe jutó kórokozók (pél¬űdául a Coli-, a Gonococcus-, a Streptococcus- vagy a Staphylococcus-baktériumok) akadálytalanul elszaporodhatnak. Az így keletkező gyulladás tovaterjedhet a méhszáj, a méhnyak, a méh ürege és a petevezetők felé.

A hüvelyváladék állagának változását és a kóros folyást sok esetben valamilyen méhszájseb, repedés, hegesedés, polip, daganat, a méhszáj torzulása vagy a méhnyálkahártya kiboltosulása okozza. Elvétve előfordul, hogy a kórokozó valamilyen nőgyógyászati beavatkozás — vizsgálat, méhkaparás, szülés — kapcsán hatol be a méhbe.

Méhnyakgyulladás betegség tünetei:

Zavaros, gennyes folyás, fájdalom, láz, hidegrázás, általános gyengeség,

Méhnyakgyulladás betegség kezelése:

A kezelés során a gyulladást fenntartó anatómiai elváltozás megszüntetése az elsőd leges teendő. A méhszáj deformitása, hegesedése, daganatos elváltozása műtéti úton szüntethető meg. A méhnyálkahártya kikúszása edzőszeres ecseteléssel akadályozható meg. A gyulladt nyálkahártya hőkezeléssel, fagyasztással, koagulációval gyógyítható. Gyulladás esetén kiegészítő, antibiogram alapján kiválasztott antibiotikus terápia is javasolt. A gyulladásos tünetek gyógynövénykivonatokat tartalmazó, jó hatású ülőfürdőkkel, hüvelyöblítő szerekkel enyhíthetők.