Sjögren-szindróma betegség: Sjögren-szindrómáról beszélünk mikor a külső elválasztású mirigyek (nyál-könny-gyomor) károsodtak és sokízületi gyulladás alakult ki. Legjobban a változó korban lévő nőket érinti. Mai tudással azt feltételezik, hogy ez egy autoimmun betegség.
Sjögren-szindróma betegség kialakulása
A könnymirigyek és a nyálmirigyek ellen antitesteket kezd el termelni a szervezet, ami gyulladást okoz. Ennek a gyulladásnak a hatására a mirigyekben elkezdenek a sejtek pusztulni, ez okozza a Sjögren-szindróma tüneteinek a megjelenését.
Sjögren-szindróma
Sjögren-szindróma betegség tünetei:
Szem- és szájszárazság, idegentestérzet a szemben, nyelési problémák, rekedtség, fültőmirigy-duzzanat, középfülgyulladás, orrvérzés, ízületi gyulladás. A mirigyek megduzzadnak, de ez a duzzanat elmúlik, majd visszatér ok nélkül. Csökken a váladéktermelés. A szaruhártya megbetegedik. Kiszárad a száj, garat. Sokszor velejárója az ízületek gyulladása. A betegek egy kis százalékánál nem csak a mirigyek, hanem egyéb szervek is betegek lesznek, mint például a vese tüdő vagy az ízületek.
Sjögren-szindróma betegség kezelése:
Ma még csak tünetileg tudják kezelni, mivel a kialakulásának okai ismeretlenek. Pótolni kell a mirigyváladékot, a könnyet, a nyálat és az emésztőnedveket. Szemproblémák esetén a szemcsepp, a műkönny és a kontaktlencse javíthat a tüneteken. Ezenkívül érdemes figyelni a páratartalomra illetve komolyabb gyulladásoknál gyulladásgátló szerek szedése is javallott.
Papagájbetegség betegség: Az ornithhosis (görög ornis „madár”) nevű, bakteriális eredetű, fertőző megbetegedés valamennyi madárfajtáról átterjedhet az emberre. A betegséget a papagáj-ember kapcsolatban figyelték meg először, innen a „papagájbetegség” elnevezés, ma már azonban tudjuk, hogy a többi, emberközelben élő madár – kanári, baromfi, veréb, galamb – is terjeszti. A kórokozó a Chlamidia psittaci (latin-psitta „papagáj”).
A fertőzés emberről emberre is terjedhet. A betegség terjedésének elkerülése érdekében a fertőzött beteget legalább két hétre elkülönítik környezetétől. A megbetegedést az illetékes hatóságnak jelenteni kell. A papagájbetegség viszonylag nehezen diagnosztizálható, mert tünetei a típusosak. Megjelenésében megtévesztően hasonlít az enyhe influenzához, a tífuszhoz, illetve a tüdőgyulladáshoz. Ezért rendszerint későn azonosítják.
Legyengült, idős egyéneknél a betegség prognózisa rossz, súlyos esetben halálos kimenetelű is lehet. A gyermekek és a fiatalok gyógyulási esélye jó. A megbetegedés a teljes szervezetet legyengíti, ezért a gyógyulás viszonylag lassú, a teljes felépülés akár hetekig is eltart.
Papagájbetegség betegség kialakulása
A madár szervezetében sejtparazita életmódot folytató rendkívül kicsiny korokozó baktérium az állat széklete, a por, a madár tollában megbúvó atkák révén kerülhet az ember szervezetébe. Előfordulhat, hogy maga a kórokozót hordozó madár nem beteg. A madárral való közeli kontaktusban levő állattartók fokozottan veszélyeztetettek. A fertőzést városi galambok is terjeszthetik.
A nagy csapatban, kis helyen összezsúfoltan élő állatok körében a kórokozó gyorsan terjed. Ha a madarat higiéné szabályainak megfelelően tartjuk, a betegség megelőzhető. Ha a madáron betegség tünetei jelentkeznek, azonnal vigyük állatorvoshoz! Az influenza jellegű tünetek, a tisztázatlan eredetű láz, a kínzó köhögés, a véres köpet, a fejfájás, a levertség esetleg psittacoisra is utalhat. Noha a megbetegedés ritka, az állattartóknak a fenti tünetek jelentkezése esetén mégis tanácsos orvoshoz fordulni.
papagájbetegség
Papagájbetegség betegség tünetei:
Hőemelkedés, láz, fejfájás, izomfájdalom, köhögés, szívdobogás-érzés, orrvérzés, hasmenés, hányás, tüdőgyulladás, sárgaság, zavartság, delírium. A láz esetleg három hétig is eltart. Tetracyclin-kezelés mellett a tünetek egy-két nap alatt enyhülnek. A papagájbetegség kórokozóját hordozó madár maga nem minden esetben beteg. A beteg állat aluszékony, étvágytalan, gyenge, hasmenése van, esetleg megbénul. Az állatorvos antibiotikummal kezeli a madarat. A betegség bejelentés-köteles.
Papagájbetegség betegség kezelése:
A psittacois antibiotikummal (általában tetracyclin származékokkal) eredményesen gyógyítható. A szövődmények elkerülése érdekében szigorú ágynyugalom javasolt. Szükség esetén fájdalom-csillapító, nyugtató illetve köhögéscsillapító szedése javasolt. Papagájbetegség gyanúja esetén az orvos az általános vizsgálat során különös gonddal hallgatja meg a tüdőt és a hörgőket, majd laboratóriumi vérvizsgálatot rendel. A psittacosisos beteget fertőző osztályon kezelik, szigorú ágynyugalom mellett. A tetracyclin-kúrát egy hétig ajánlatos folytatni.
Magas vérnyomás: A felnőttek esetében akkor beszélünk magas vérnyomásról (hypertonia), ha két különböző napon legalább három, különböző időpontban végzett vérnyomásmérés átlagértéke magasabb, mint 140/90 Hgmm (higanymilliméter). A kritikus értéket a WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlása alapján állapították meg.
Orvosi szempontból elsősorban az alsó érték (a kisebb szám), az úgynevezett diasztolés érték a mértékadó. Ha a diasztolés érték 90-104 Hgmm között van, enyhe, 105-114 Hgmm között közepes, 115 Hgmm felett súlyos magas vérnyomásról beszélünk.
Korábban úgy tartották, hogy a vérnyomás normál értéke: száz+ az éveink száma. Ez a felfogás már túlhaladott. Az időskori vérnyomás számítására teljesen alkalmatlan.
Magas vérnyomás betegség kialakulása
Az esetek nagy részében a magas vérnyomás oka nem ismert. A tünet a primer (elsődleges) esszenciális hypertonia, így hát maga a betegség. Azt viszont tudjuk, hogy az átmeneti és tartós magas vérnyomás kialakulásában egyaránt szerepet játszik például a túlsúly, a túlzott sófogyasztás, az alkohol, a dohányzás, a mozgás hiánya, a stressz, a zaj, a vér ólomtartalma, az öröklött hajlam és a gyógyszerek egész sora.
Minél szűkebbek, minél kevésbé rugalmasak a vérerek falai, annál inkább emelkedik a vérnyomás. Például bizonyos szív- és vesebetegségek, illetve cukorbetegség is vérnyomás-emelkedést okoz. Ha a vérnyomás emelkedésének valamilyen okát sikerül kimutatni, szekunder hypertoniáról (másodlagos magas vérnyomásról) beszélünk. A magas vérnyomásos betegek csupán 10 százaléka szekunder hypertoniás. Ezekben az esetekben, a kiváltó ok, az alapbetegség kezelése az elsődleges.
Első lépésként szinte minden esetben érdemes megpróbálkozni gyógyszer nélküli kezeléssel. Ha a diasztolés érték 100 Hgmm fölé emelkedik, vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adása javallt. Ha más megbetegedés nem áll fenn, a vérnyomást a következő módszerekkel kell csökkenteni. A testsúly csökkentése:
– sószegény étkezés – az alkoholfogyasztás csökkentése vagy inkább elhagyása – autogén tréning – stresszhelyzetek kerülése – fogamzásgátló tabletták elhagyása – a dohányzás elhagyása
Ha ezek a módszerek nem vezetnek eredményre, vagy a beteg nem tartja be az utasításokat, hatékony vérnyomáscsökkentő gyógyszereket kell alkalmazni. A magas vérnyomásos betegeknek tisztában kell lennie a gyógyszerek lehetséges mellékhatásaival. Korábban azt hitték, hogy a vérnyomáscsökkentő szereket egy életen át kell szedni. Ez a felfogás ma már túlhaladott. Normális életvitel mellett, a sikeres kezelést követően a gyógyszer gyakran elhagytató. Ügyeljünk a helyes táplálkozásra!
A magas vérnyomásos beteg táplálkozásának alapszabálya a következő: kevés só, sok kálium. A sómentes diétához hozzá kell szokni. Ízérző idegeink már alkalmazkodtak a sóhoz, ezért a sótlan ételt már ízetlennek érezzük. A jó szakács fűszerekkel, ételízesítőkkel megfelelően tudja pótolni a sót. A fűszerkeverékekkel azonban csínján kell bánni, mert szinte mindegyik sótartalmú. A konzervek, a készételek szintén sóval készülnek. A kenyérben, felvágottakban, sajtokban szintén sok a só. A vérnyomáscsökkentő szerek hatására a szervezetből fogy a kálium, ezért azt megfelelő étrenddel vagy gyógyszeresen pótolni kell. A magas káliumtartalmú ételek közé tartozik a burgonya, a főzelékfélék, a hüvelyesek, a friss gyümölcsök, a szárított gyümölcsök és a diófélék.
