Kullancs-encephalitis

Legáltalánosabb és legelterjedtebb okozója a kullancs, mely fertőzött. De kevesen tudják hogy ha fertőzött  egy tehén, kecske, vagy juh, akkor a tejük is terjeszti e vírust, mely agyhártya- és agyvelőgyulladást okoz.

A kullancs-encephalitis az esetek többségében szinte tünetmentesen zajlik, nem manifesztálódik. Ilyen esetben egész életre szóló immunitás alakul ki a kórokozóval szemben.

A manifesztálódó, tünetekben megnyilvánuló megbetegedés a harminc-negyven éves korosztálynál a leggyakoribb. Gyermekkorban a tünetek enyhébbek, később egyre súlyosabbak. Az idegrendszeri zavarok súlyos esetben bénuláshoz, tudatzavarhoz vezetnek.

A kórokozó vírus csak azokon a területeken él meg, ahol a hőmérséklet minimum évi százötven napon át tíz fok fölött marad, és a levegő nedvességtartalma elég nagy. A vírus a kullancsban telel át. A fertőzés a kullancsok megjelenésekor, tavasszal és kora nyáron gyakori. A kullancsok állaton és emberen élősködnek, szipókáikkal a gazdaszervezetre tapadva szívják annak vérét. Ekkor kerülhet be a gazdaszervezetbe. Az emberen elsősorban a hajas fejbőrt és a hajlatokat (fül, kéz, láb, hónalj, lágyék) kedvelik.

A test felszínébe kapaszkodó kullancsot fejével együtt azonnal el kell távolítani, hogy ne adja át a fertőzést. A korábban elterjedt módszert, miszerint a levegő útját elzáró anyagot (olaj) cseppentettek a kullancsra, ma már nem javasolják.

Csipesszel általában könnyen ki lehet csípni az élősködőt, különösen akkor, ha előtte ujjunkkal finoman körkörösen megdörzsöljük az állatot, mintha kis cérnaszálat gombolyítanánk.

 

Tünetek:

Eleinte láz, fáradtság, fejfájás, derék- és végtagfájdalmak, megfázásos tünetek, gyomor- és bélpanaszok; később tarkókötöttség, tarkómerevség, hányinger, hányás, remegés, görcsök, tudatzavar, bénulások.

 

A kullancs okozta agyhártya-és agyvelőgyulladás kórházi kezelést igényel. A terápia lényege az immunizálás, a tünetek gyógyszeres kezelése és a szövődmények megakadályozása. Igen fontos az egy-két hetes ágynyugalom és a lázcsillapítás.

A tünetek észlelése esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.

A kórokozó vagy az ellenanyag a vér laboratóriumi vizsgálata során kimutatható.

A betegség rendszerint két szakaszra oszlik. Az első szakaszban a beteg lázas, fáradt, hasmenése van, fejfájásra, derékfájásra, végtagfájdalmakra, általános rosszullétre panaszkodik. A betegek 2/3-ad része ezután meggyógyul, nem is sejti, milyen betegségen esett át.

A betegek egyharmadánál az első szakaszt követően, egy-húsz nap szünet után magas láz és kifejezett agyhártya-, agyvelőgyulladásos tünetek (fájdalom, görcsök, remegés, bénulások, tudatzavar, eszméletvesztés) lépnek fel.

A kullancs-encephalitis általában nem életveszélyes, csak elvétve halálos, szövődményt nem okoz. A gyógyulás azonban meglehetősen lassú. Az idegrendszeri tünetek, a bénulások fokozatosan visszafejlődnek. A fejfájás sokáig megmaradhat.

Agyvelőgyulladás

Agyvelőgyulladás
(Encephalitis)

Az agy szöveti állományának bakteriális, vírusos vagy gombás fertőzés okozta gyulladása.
A gyulladás létrejöhet valamilyen általános fertőzés kapcsán, a véráram útján vagy valamilyen környezeti lobos folyamatnak az agyállományra terjedésével. Sok esetben a vírusos agyhártyagyulladás (meningitis) terjed át az agyállományra és okoz agyvelőgyulladást.
Az agyvelőgyulladást rendszerint gerincvelőgyulladás (myelitis) kíséri.
Kialakulásához számos tényező — immungyengeség, általános ellenállóképesség-csökkenés, egyéb fertőző megbetegedés — egyidejű fennállása szükséges.

Kórokozója leggyakrabban a mumpsz, a kanyaró, a gyermekbénulás, a bárányhimlő vírusa és a Herpes simplex vírus.
Tünetei: tudat- és személyiségváltozás, hányinger, hányás, láz, fej-, tarkó- és végtagfájdalmak, levertség, görcsrohamok.

Az agyvelőgyulladás pontos diagnózisa vér- és liquorvizsgálat alapján állítható fel. A betegség típusa az agyfolyadék összetétele alapján határozható meg.
A kórokozók kitenyésztése alapján intenzív terápiás körülmények között célzott, illetve széles spektrumú antibiotikum-terápiát indítanak.

Az időben felismert és kezelt agyvelőgyulladás általában szövődménymentesen gyógyul. A későn felismert és az irreverzibilis agyi károsodást okozó agyvelőgyulladás után súlyos szövődmények – tudatzavar, pszichés károsodás, személyiségváltozás, epilepszia – maradhatnak vissza.
Az agyhártyagyulladás igen súlyos szövődményeket okozhat: légzészavar, keringés-összeomlás, általános görcsroham léphet fel. Légzészavar, eszméletvesztés esetén gépi mesterséges lélegeztetés szükséges.

Fejfájás, tarkókötöttség, végtagfájdalom, általános gyengeség, levertség, hányinger, hányás, görcsroham esetén azonnal forduljunk orvoshoz!
A betegség magas lázzal, hányingerrel, hányással, nyugtalansággal, agresszivitással, vagy ellenkezőleg, levertséggel, tompultsággal, zavartsággal, esetleg eszméletvesztéssel kezdődik.
Sok esetben fájdalmas izomgörcs, görcsroham alakul ki.
Az agyvelőgyulladás súlyos agyi roncsolódást okozhat.

A vírusos agyvelőgyulladás az állatról terjedhet az emberre. A legismertebb és leggyakoribb ilyen megbetegedés a fertőzött kullancsok által terjesztett kora nyári kullancs-agyhártya- és -agyvelőgyulladás. A veszettség kórokozója szintén okozhat agyvelőgyulladást. A fertőző agyvelőgyulladás bejelentés-köteles megbetegedés.

1 2 3