A mióma

Az izomszövet jó­indulatú daganata, a haránt­csíkolt izomzatban ritka, leggyakrabban a méh sima izomszövetében fordul elő. A mióma nem veszélyes, ám ennek ellenére kezelen­dő. Az izomból és kötőszö­vetből álló, úgynevezett mióma csomók egyesével vagy elszórtan jelennek meg.

A miómás csomók mérete igen eltérő lehet: néha olyan parányi, mint egy gombos­tűfej, de emberfej nagysá­gúra is nőhet.

A méh mióma csaknem kivétel nélkül termékeny korban — gyakran a 30. életév után — alakul ki.

Tünetek: fájdalom, menstruációs zavarok, nyomásérzet például a hólyagon vagy a bélen, folyás.

A mióma általában nem okoz panaszokat. Ezért is ajánlott a rendszeres nőgyó­gyászati szűrővizsgálat.

A mióma azonban fájdal­mat, vérzést és folyást is előidézhet. Ha a mióma megnagyobbodik, és nyom­ja a húgyhólyagot, húgyúti fertőzést provokálhat.

A tünetek súlyosságától, valamint a beteg életkorától függően a miómát gyógy­szeresen illetve hormonok­kal kezelik, vagy műtéti úton eltávolítják. A miómacsomót ilyenkor kimetszik vagy kifejtik. Esetleg az egész méh eltávolítása is szükségessé válhat.

Tapintható csomó vagy duz­zanat, illetve tisztázatlan eredetű kismedencei fájda­lom esetén feltétlenül for­duljunk nőgyógyászhoz.

Bél- vagy hólyagpana­szok, megváltozott vagy rendszertelen menstruáció miatt szintén haladéktalanul keressük fel orvosunkat.

A mióma sok esetben egyáltalán nem okoz pa­naszt. Ahogyan a mióma növekszik, gyakran nyo­másérzést, alhasi teltség­érzetet okoz. Néha tévesen terhességnek vélik az alhas növekedését. Ha a mióma fontos képleteket — kisme­dencei ereket, idegeket nyom, heves fájdalom jelentkezik.

Ha a mióma gátolja a méh összehúzódó képes­ségét, erős, szokatlanul hosszú, gyakran rendszer­telen havi vérzést okozhat.

A mióma nem veszélyes, mégis orvosi beavatkozást igényel. Minél korábban felismerik, annál könnyeb­ben kezelhető.