Tériszony

Tériszony

Némely magasságokban az ember, ha lenéz, úgy érzi, hogy lerántja őt a mélység. A tériszony nem mindennapi jelenség, hiszen csak speciális helyzetben, magasban, nagy mélység közvetlen közelében okoz kellemetlen tüneteket: legyőzhetetlen félelemérzést,, rosszullétet, verejtékezést, fokozott nyálelválasztást, szédülést, lelassuló légzést és szívverést, hőmérsékletcsökkenést.

Nem szorongásos neurózis, nem valamiféle rendellenes pszichés reakció, hanem a szervezet figyelmeztető jelzése.

A szervezetet a belső fülben elhelyezkedő fő egyensúlyi szervünk, a vesztibulum tartja egyensúlyban. Az egyensúlyérzet a vesztibulum, a szem, a középagy és a kisagy, valamint a mélyérzés bonyolult együttműködésén alapul.

Ha az optikai érzékelés és a vesztibulum nincs összhangban, zavarok jelentkeznek. A tériszonyt is ez okozza. A zavar gyakran olyan jelentéktelen, hogy normális körülmények között nem is érzékelhető.

A tériszonyt le lehet győzni. Fejünket tartsuk természetesen, nyugodtan. Szemünkkel keressünk valamilyen közeli tárgyat és tekintetünkkel fixáljuk.

A mozgó tárgyakat (például a felhőket) ne nézzük! Ne nézzünk mereven, mintegy megbabonázva, a mélységbe! A kritikus távolságot szükség esetén mászva vagy kúszva tegyük meg.

A magassághoz hozzá lehet szokni. A tréning, annak megtapasztalása, hogy semmi baj nem történt, az új információ növeli magabiztosságunkat: legközelebb bátrabban mozoghatunk.