Övsömör

Kórokozója a bárányhimlő vírusához hasonló herpesz vírus.

 

A gerincvelői érzőideg- vagy agyidegdúc heveny, vírusos eredetű gyulladása. Az érzőideg lefutása mentén, a bőrön és/vagy a nyálkahártyán hólyagos elváltozás jelenik meg. Legjellemzőbb megjelenési formája a törzsön övszerűen lefutó, bárányhimlőszerű kiütés.

A kiütés rendszerint az ideg lefutása mentén elhelyezkedő, jól elhatárolt területre lokalizálódik. A gyulladás általában egyoldali: csak az idegszelvény fél oldalát, az egyik dúcot érinti.

A betegség időseknél gyakoribb, mint fiataloknál. Mivel általában az immunrendszer legyengülése esetén jelenik meg, feltételezhető, hogy az idegdúcban megbúvó herpesz vírus támad újra, a bárányhimlő során kialakult immunitás gyengülése révén.

 

Tünetek: levertség, láz, erős, körülhatárolt helyi fájdalom, élénkvörös foltok, bárányhimlőszerű kiütés, folyadékkal teli hólyagok.

Az idejében felismert és megfelelően kezelt övsömör általában szövődménymentesen gyógyul.

A viszkető, fájdalmas bőrelváltozások hűsítő, fájdalomcsillapító kenőcsökkel kezelendők. A viszketés és a fájdalom gyógyszerekkel is enyhíthető.

 

A kórokozók szaporodása antivirális szerekkel gátolható. A kellemetlen idegi tünetek fájdalomcsillapítóval és B-vitaminnal mérsékelhetők.

Minél több ágynyugalom, pihenés javasolt. A kiütéseket és a hólyagokat nem szabad elvakarni, mert könnyen felülfertőződhetnek.

 

Bőrelváltozás esetén minden esetben orvoshoz kell fordulni.

Ha a kórokozó valamelyik agyideg lefutása mentén (arc, homlok, szem, fül) támad, a betegség súlyos szövődményekkel járhat, a szem, illetve a fül maradandó károsodását idézheti elő, egyoldali süketséget, vakságot okozhat. A nemi szervekre átterjedő övsömör szintén igen veszélyes, és sürgősen kezelendő.

Súlyos esetben, különösen az agyidegek érintettsége esetén a betegség kórházi kezelést igényel.

Kullancs-encephalitis

Legáltalánosabb és legelterjedtebb okozója a kullancs, mely fertőzött. De kevesen tudják hogy ha fertőzött  egy tehén, kecske, vagy juh, akkor a tejük is terjeszti e vírust, mely agyhártya- és agyvelőgyulladást okoz.

A kullancs-encephalitis az esetek többségében szinte tünetmentesen zajlik, nem manifesztálódik. Ilyen esetben egész életre szóló immunitás alakul ki a kórokozóval szemben.

A manifesztálódó, tünetekben megnyilvánuló megbetegedés a harminc-negyven éves korosztálynál a leggyakoribb. Gyermekkorban a tünetek enyhébbek, később egyre súlyosabbak. Az idegrendszeri zavarok súlyos esetben bénuláshoz, tudatzavarhoz vezetnek.

A kórokozó vírus csak azokon a területeken él meg, ahol a hőmérséklet minimum évi százötven napon át tíz fok fölött marad, és a levegő nedvességtartalma elég nagy. A vírus a kullancsban telel át. A fertőzés a kullancsok megjelenésekor, tavasszal és kora nyáron gyakori. A kullancsok állaton és emberen élősködnek, szipókáikkal a gazdaszervezetre tapadva szívják annak vérét. Ekkor kerülhet be a gazdaszervezetbe. Az emberen elsősorban a hajas fejbőrt és a hajlatokat (fül, kéz, láb, hónalj, lágyék) kedvelik.

A test felszínébe kapaszkodó kullancsot fejével együtt azonnal el kell távolítani, hogy ne adja át a fertőzést. A korábban elterjedt módszert, miszerint a levegő útját elzáró anyagot (olaj) cseppentettek a kullancsra, ma már nem javasolják.

Csipesszel általában könnyen ki lehet csípni az élősködőt, különösen akkor, ha előtte ujjunkkal finoman körkörösen megdörzsöljük az állatot, mintha kis cérnaszálat gombolyítanánk.

 

Tünetek:

Eleinte láz, fáradtság, fejfájás, derék- és végtagfájdalmak, megfázásos tünetek, gyomor- és bélpanaszok; később tarkókötöttség, tarkómerevség, hányinger, hányás, remegés, görcsök, tudatzavar, bénulások.

 

A kullancs okozta agyhártya-és agyvelőgyulladás kórházi kezelést igényel. A terápia lényege az immunizálás, a tünetek gyógyszeres kezelése és a szövődmények megakadályozása. Igen fontos az egy-két hetes ágynyugalom és a lázcsillapítás.

A tünetek észlelése esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.

A kórokozó vagy az ellenanyag a vér laboratóriumi vizsgálata során kimutatható.

A betegség rendszerint két szakaszra oszlik. Az első szakaszban a beteg lázas, fáradt, hasmenése van, fejfájásra, derékfájásra, végtagfájdalmakra, általános rosszullétre panaszkodik. A betegek 2/3-ad része ezután meggyógyul, nem is sejti, milyen betegségen esett át.

A betegek egyharmadánál az első szakaszt követően, egy-húsz nap szünet után magas láz és kifejezett agyhártya-, agyvelőgyulladásos tünetek (fájdalom, görcsök, remegés, bénulások, tudatzavar, eszméletvesztés) lépnek fel.

A kullancs-encephalitis általában nem életveszélyes, csak elvétve halálos, szövődményt nem okoz. A gyógyulás azonban meglehetősen lassú. Az idegrendszeri tünetek, a bénulások fokozatosan visszafejlődnek. A fejfájás sokáig megmaradhat.

1 2 3 4 6