Debilitás

Debilitás


A szellemi fogyatékosság veleszületett vagy a fejlődés korai szakaszában szerzett agyi károsodás.

A személyiségfejlődési zavaroknak két nagy csoportja van: a gyengeelméjűség (oligofrénia) és az egyenetlen, összhang nélküli személyiségfejlődés (pszichopátia).

A gyengeelméjűség az agyműködés, az agykéreg rendellenessége. Az életkornak megfelelő átlagtól lényegesen elmaradó szellemi szint és alkalmazkodási képesség jellemzi.

Súlyossági foka szerint lehet enyhe (debilitás), középfokú (imbecillitás) és súlyos (idiotizmus). Ha a normális egyén intelligenciahányadosát (IQ) 100-nak vesszük, a debilis IQ-ja 70-50 között, az imbecillisé 50-20, az idiótáé 20 alatt van.

A szellemi fogyatékosok túlnyomó többsége (85 százaléka) debilis.

A debilisek fogyatékossága elsősorban a magasabb értelmi tevékenység szintjén mutatkozik meg. Tanulásuk lassú, nehézkes, tanításuk speciális szakértelmet és nagy türelmet igényel. A debilitás enyhe fokát felületesen nehéz megkülönböztetni a normális ember gyenge képességeitől.

Tünetei: fölösleges aggodalmaskodás, kontrollálatlan mozgások, a mozgások elsajátítási folyamata lassú, a nyelvi fejlődés lassú, félelem az idegenektől, az új helyzetektől.

A szellemi fogyatékosság megjelenése nem mindig egyértelmű. A debilis egyén gyakran inaktív vagy éppen ellenkezőleg, hiperaktív, mozgása lassú vagy izgága, szókincse szegényes, gondolkodása sivár.

A debilitást az agy károsodása okozza. Jelenleg nem gyógyítható. A gyógypedagógiai foglalkozás segítségével azonban jelentős javulás érhető el