Q-láz

Az influenzás tüdőgyulladáshoz hasonló, bakteriális eredetű, felső légúti huruttal és magas lázzal járó megbetegedés.

A kórokozót a kecske, a szarvasmarha és a juh hordozza és viszi át az emberre. A betegség ezért elsősorban az állattartók, a vágóhídi, hús- és tejfeldolgozó munkások körében terjed.

A higiénia ezért rendkívül fontos.

Emberről-emberre ritkán terjed, a kórokozó általában az állatokkal való kontaktus során vagy kullancscsípés útján jut be az emberbe.

A levegőben lebegő, fertőzött állati ürülékkel szennyezett por belélegzésével terjed.

A kórokozó a fertőzött tehenek húsában és tejében is fertőz.

A betegség kórokozója a Rickettsia burnetii nevű, a sejtekben élősködő rend‑ kívül kicsiny baktérium.

A melegebb éghajlatú országokban a fertőződés gyakoribb.

 

Tünetek: magas, negyven fokig terjedő láz, köhögés, véres köpet, fejfájás, hasmenés, herefájás, szívpanaszok, légzési nehézségek.

 

A láz hét, legfeljebb tizennégy napig tart. Marandó károsodást okozhat a tüdőn és más szervekben, rendszerint azonban nyomtalanul gyógyul.

 

Influenzás jellegű, lázas állapot esetén azonnal forduljunk orvoshoz.

Az agy és egyéb fontos szervek veszélyes akut és maradandó károsodást szenvedhetnek.

A betegség esetleg halálos kimenetelű is lehet, ezért minden esetben orvosi kezelést igényel.

A járványveszély miatt a betegséget be kell jelenteni.

Gégegyulladás

Gégegyulladás

(laryngi­tis)

A gégét bélelő nyálkahártya, illetve a gégét alkotó porcok, izmok és szalagok gyulladásos megbetegedése.

Bakteriális vagy vírusos fertőzés, megfázás, influenza okozza. A fertőző gyermekbetegségeknek (skarlát, kanyaró, rubeóla, diftéria, mumpsz) is gyakori velejárója.. Általában heveny formában jelentkezik, majd könnyen krónikussá fajul.

Akut vagy krónikus laryngitist okozhatnak a levegővel belélegzett izgató vagy káros anyagok (a légszennyeződés, a por, a gőzök, a gázok, a vegyi anyagok, a dohányfüst) is.

A színészek, énekesek és pedagógusok esetében a hangszalagok túlerőltetése okozta gégegyulladás jellegzetes foglalkozási ártalom.

Az akadályozott orrlégzés, illetve helytelen légzés-és beszédtechnika mellett kialakult nyitott szájon át történő légzés szintén gégegyulladáshoz vezethet.

A gége nedves gyulladása esetén a fokozott nyáktermelődés felrakódásokhoz, lepedékképződéshez vezet.

Száraz gyulladás esetén a nyáktermelődés csökken.

Tünetei: köhögés, rekedtség, torokkaparás, nyelési fájdalom, láz, gennyes váladékképződés, rossz közérzet, nehezített légzés, légszomj.

Mivel a gégegyulladás a hangszalagokat is érinti, igen fontos a szigorú „hangdiéta”. A beteg nem beszélhet, legfeljebb suttoghat.

A nyálkahártya duzzanata gyulladás- és ödéma csökkentő gyógyszerekkel mérsékelhető.

A köhögéscsillapító gyógyszerek mellett a kamillás inhalálás, a meleg mézes tej, a meleg limonádé is csökkenti a köhögési ingert és a gége szárazságérzetét. A kisgyermekek esetében lepedőkből „gőzsátort” készíthetünk.

Bakteriális eredetű gyulladás esetén antibiotikus gyógyszerek adása is javasolt. A magas láz lázcsillapítókkal és hideg vizes borogatással csökkenthető.

A gégegyulladás megelőzése érdekében mellőzzük a dohányzást! Lehetőleg ne tartózkodjunk tartósan szennyezett, száraz, poros, káros anyagokkal telített levegőn!

Torokfájás, torokkaparás, légzési nehézséget okozó torokduzzanat, köhögés esetén feltétlenül forduljunk orvoshoz, mert a kezeletlen akut gégegyulladás krónikussá válhat. A tünetek hátterében nemcsak gyulladás, hanem egyéb súlyos elváltozás is állhat!

Az idejében felismert és szakszerűen kezelt gégegyulladás általában veszélytelen, szövődménymentesen gyógyul. A gyermekkori, lepedék és álhártya-képződéssel járó gégegyulladás azonban súlyos légzési nehézséget, életveszélyes állapotot idézhet elő.

1 2