Tüdőgyulladás betegség

Tüdőgyulladás betegség: A tüdőgyulladást általában valamilyen fertőzés okozza: bakteriális, vírusos, gombás, parazitás. Influenza és a megfázás esetén nagyobb a kialakulás veszélye.

Gyakori kórokozói a baktériumok: (streptococcusok – ezek közül is leginkább a pneumococcusok -, Haemophilus influenzae, Staphylococcusok, Chlamydia, Mycoplasma, Legionella) és a vírusok: (Influeza, adeno, parainfluenza, RSV, CMV).

Tüdőgyulladás betegség kialakulása

A betegség kialakulása rövid. A beteg állapota órák alatt romlik, láztalan állapotban sem könnyebbül meg. A súlyos bakteriális tüdőgyulladásban szenvedő beteg általában kórházi kezelést kíván, vénás antibiotikum adását, gyakran intenzív osztályon történő ápolást. Sokszor számos alsó légúti vírusfertőzést tévesztenek össze gennyes tüdőgyulladással.

tüdőgyulladás
tüdőgyulladás

Tüdőgyulladás betegség tünetei:

Rossz közérzet, magas láz, hidegrázás, köhögés. Hányás, hát- és hasi fájdalom, nehézlégzés, szapora pulzus, magas légzésszám, sápadtság.

Tüdőgyulladás betegség kezelése:

A bakteriális eredetű tüdőgyulladásokat mindig antibiotikumokkal kezelik. Van, hogy széles spektrumú vagy egyszerre kétféle antibiotikum adása szükséges, mert általában nem áll a rendelkezésére mikrobiológiai diagnózis, ezért csak sejthető, milyen típusú kórokozó okozhatta a beteg tüdőgyulladását. Körülbelül 7-14 napig tart az antibiotikus kezelés.

Vírusok által okozott tüdőgyulladás:
A vírusok által okozott tüdőgyulladásokra nem hatnak az antibiotikumok, viszont a vírusfertőzések talaján kialakuló bakteriális fertőzések kezelésére antibiotikumra lehet szükség.

Orbánc betegség

Az orbánc a bőr heveny gyulladása, amit bizonyos baktériumok –a streptococcusok- váltanak ki. A fájdalmas begyulladt, forró bőrrészek élesen határolt pírt és duzzanatot mutatnak. A betegség jellemzői a magas láz (akár 40 °C is lehet), a hidegrázás és a bőrön megjelenő vörös csík. A jellegzetes bőrelváltozás többnyire az arcon vagy a lábszáron jelentkezik. A betegség nem tévesztendő össze a pseudo-erysipelas-szal, amelynek népi neve sertésorbánc.

Orbánc betegség kialakulása

Többnyire csekély sérülések, pl. a szájzug berepedése vagy a lábszár kisebb karcolása következtében jutnak a baktériumok a szervezetbe. Lábszárfekélyen át különösen könnyen juthatnak kórokozók a beteg testébe. Azokat az embereket, akiknek gyenge az immunrendszerük –például cukorbetegek, alkoholisták- vagy, akiket már más fertőzés legyengített, az orbánc igen könnyen megtámadhatja.

orbánc
orbánc

Orbánc betegség tünetei:

Magas láz (40 °C), hidegrázás, élesen határolt bőrpír, bőrvizenyő és melegség a fertőzés helyén, gyakori hámhólyag képződés, érintett terület: az arc és a lábszár.

Orbánc betegség kezelése:

A kezelés lényege, hogy a baktériumokat megfelelő antibiotikumokkal elpusztítsák. Gyakran még kórházi kezelés is szükséges is szükségessé válhat, legalábbis addig, ameddig a láz és a bőrpír elmúlik. Az orbánc házilag nem kezelhető eredményesen. A fertőzés első jelekor haladéktalanul forduljunk orvoshoz. Az orvos penicilint vagy más antibiotikumot alkalmaz. Gondos kezelés mellett szövődménymentes gyógyulásra számíthatunk.

Előfordulhatnak azonban súlyos kórfolyamatok is, különösen akkor, ha a kezelés túl későn kezdődött el. Ilyenkor az orbánc áttevődhet a szemüregre és a középfülre is. Az alsó végtagon a nyirokerek elzáródása és ennek következtében a kialakuló szövetszaporulat súlyos, maradandó duzzanatot, ún. orbáncos elefántbőrt (elephantiasis) hagyhat hátra.


Fontos!


Korai kezeléssel többnyire elkerülhetők a szövődmények, ezért a betegség első jeleinél, pl. láz vagy hidegrázás esetén, haladéktalanul keressük fel orvosunkat.

Méhnyakgyulladás betegség

Méhnyakgyulladás betegség: A méh (uterus) ivarérett korban hét-kilenc centiméter hosszú, öt centiméter széles, három centiméter vastag, körte alakú, izmos falú szerv. Belülről vastag, mirigyes hám fedi. Felső, széles része a méhtest (corpus uteri), a méhszájjal a hüvelybe nyíló alsó, keskenyebb harmada a méhnyak (cervix uteri). A méhnyak alsó, hüvelybe nyúló része a portio vaginalis uteri. Az alsó csúcsán található kis nyílás a külső méhszáj.

Nem szült nőknél a külső méhszáj egy-két milliméter átmérőjű kerek nyílást, a szült nő méhszája haránt irányú rést alkot. Míg a hüvelyben számtalan kórokozó található, a jól záródó méhszáj rendszerint védi a méhnyakat és a méh üregét a kórokozók behatolása ellen. Fertőzés esetén méhnyakgyulladás (cervicitis) léphet fel.

Méhnyakgyulladás betegség kialakulása

Az egészséges hüvelyváladék enyhén lúgos kémhatása megakadályozza a kórokozók elszaporodását és a fertőzés tovaterjedését a méh felé. Ha a hüvelyváladék kémhatása megváltozik, a kórokozók elleni védelem megszűnik. A végbél felől és a szexuális aktus során a hüvelybe jutó kórokozók (pél¬űdául a Coli-, a Gonococcus-, a Streptococcus- vagy a Staphylococcus-baktériumok) akadálytalanul elszaporodhatnak. Az így keletkező gyulladás tovaterjedhet a méhszáj, a méhnyak, a méh ürege és a petevezetők felé.

A hüvelyváladék állagának változását és a kóros folyást sok esetben valamilyen méhszájseb, repedés, hegesedés, polip, daganat, a méhszáj torzulása vagy a méhnyálkahártya kiboltosulása okozza. Elvétve előfordul, hogy a kórokozó valamilyen nőgyógyászati beavatkozás — vizsgálat, méhkaparás, szülés — kapcsán hatol be a méhbe.

méhnyakgyulladás
méhnyakgyulladás

Méhnyakgyulladás betegség tünetei:

Zavaros, gennyes folyás, fájdalom, láz, hidegrázás, általános gyengeség,

Méhnyakgyulladás betegség kezelése:

A kezelés során a gyulladást fenntartó anatómiai elváltozás megszüntetése az elsőd leges teendő. A méhszáj deformitása, hegesedése, daganatos elváltozása műtéti úton szüntethető meg. A méhnyálkahártya kikúszása edzőszeres ecseteléssel akadályozható meg. A gyulladt nyálkahártya hőkezeléssel, fagyasztással, koagulációval gyógyítható. Gyulladás esetén kiegészítő, antibiogram alapján kiválasztott antibiotikus terápia is javasolt. A gyulladásos tünetek gyógynövénykivonatokat tartalmazó, jó hatású ülőfürdőkkel, hüvelyöblítő szerekkel enyhíthetők.

Emlőmirigy-gyulladás betegség

Emlőmirigy-gyulladás betegség: Az emlőmirigy-gyulladás a szoptatás időszakában a leggyakoribb (matitis puerperalis), azonban nem csak a gyermekágyban fordulhat elő: az emlőmirigyek elváltozása krónikus gyulladást válthat ki.

Emlőmirigy-gyulladás betegség kialakulása

Az akut emlőmirigy-gyulladást általában a szoptatás idején a felhám kis sérülésein keresztül az emlőbe jutó baktérium (Staphilococcus aureus) okozza. A szülészeti osztályokon jelen levő kórokozó a személyzet közvetítésével, szennyezett tárgyakról, az anya kezéről vagy a csecsemő orr-, illetve garatüregéből kerül az emlő bőrére, majd a repedéseken, ragádokon át a tejutakba, a tejmirigyekbe.

Harminc év felett a normális öregedési folyamat során kitáguló tejjáratokba kerülő sejttörmelék és váladék talaján kórokozó nélkül is gyulladás léphet fel. Az elváltozás hegszövet, ciszta, sipoly, fekélyek képződéséhez vezethet. A gyermekágyi emlőmirigy-gyulladás a betegség kifejlődési, úgynevezett inkubációs idejének megfelelően általában a szülés utáni nyolcadik-tizennyolcadik napon lép fel. Az elváltozás rendszerint csak az egyik emlőt érinti. Az emlő megduzzad, fájdalmassá válik, bőre vöröses lesz. A környéki nyirokcsomók megduzzadnak, nyomásérzékennyé válnak. Hidegrázás, láz jelentkezik. Gennyes, tályogos elváltozás esetén a láz periodikusan visszatér.

emlőmirigy gyulladás
emlőmirigy

Emlőmirigy-gyulladás betegség tünetei:

Heveny emlőmirigy-gyulladás: fájdalom és feszülés az egyik emlőben, bőrpír, nyirokcsomó-duzzanat, láz, hidegrázás. Krónikus emlőmirigy-gyulladás: fájdalom mindkét emlőben, híg, vízszerű váladékozás az emlőbimbóból.

Emlőmirigy-gyulladás betegség kezelése:

A gyermekágyi emlőmirigy-gyulladás a tejelválasztás csökkenésével és a tejürülés könnyítésével mérsékelhető. Az emlőre hideg vagy meleg vizes borogatást helyeznek. A feszülő emlőt melltartóval tehermentesítik. Az emlőt ki kell fejni. Szükség esetén a tejelválasztást gyógyszeresen is gátolják. Ha a gyulladás ennek ellenére sem csökken, antibiotikumos gyógyszeres kezelés javasolt. A gennyes gyulladás ‑ beolvadását meleg vizes borogatással segítik elő. A keletkező tályogokat sebészeti úton feltárják és a tályog üregét kitisztítják.

A krónikus emlőmirigy-gyulladást gyulladásgátló gyógyszerekkel, illetve antibiotikumokkal kezelik. A tályogokat és cisztákat műtéti úton kell eltávolítani. A szoptatós anyák ügyeljenek az emlő higiénéjére. Az emlőt és az emlőbimbót lehetőleg fertőtlenítőszerrel (bórvízzel, Neomagnolos oldattal) is mossák le. A szülészeten, illetve a szoptatási időszakban az emlő fájdalmas feszülését azonnal jelezzük az orvosnak. A későbbiekben a menstruáción kívüli emlőfeszülés gyulladásos elváltozásra utalhat. Ilyen esetben feltétlenül forduljunk orvoshoz.