Kullancs-encephalitis

Legáltalánosabb és legelterjedtebb okozója a kullancs, mely fertőzött. De kevesen tudják hogy ha fertőzött  egy tehén, kecske, vagy juh, akkor a tejük is terjeszti e vírust, mely agyhártya- és agyvelőgyulladást okoz.

A kullancs-encephalitis az esetek többségében szinte tünetmentesen zajlik, nem manifesztálódik. Ilyen esetben egész életre szóló immunitás alakul ki a kórokozóval szemben.

A manifesztálódó, tünetekben megnyilvánuló megbetegedés a harminc-negyven éves korosztálynál a leggyakoribb. Gyermekkorban a tünetek enyhébbek, később egyre súlyosabbak. Az idegrendszeri zavarok súlyos esetben bénuláshoz, tudatzavarhoz vezetnek.

A kórokozó vírus csak azokon a területeken él meg, ahol a hőmérséklet minimum évi százötven napon át tíz fok fölött marad, és a levegő nedvességtartalma elég nagy. A vírus a kullancsban telel át. A fertőzés a kullancsok megjelenésekor, tavasszal és kora nyáron gyakori. A kullancsok állaton és emberen élősködnek, szipókáikkal a gazdaszervezetre tapadva szívják annak vérét. Ekkor kerülhet be a gazdaszervezetbe. Az emberen elsősorban a hajas fejbőrt és a hajlatokat (fül, kéz, láb, hónalj, lágyék) kedvelik.

A test felszínébe kapaszkodó kullancsot fejével együtt azonnal el kell távolítani, hogy ne adja át a fertőzést. A korábban elterjedt módszert, miszerint a levegő útját elzáró anyagot (olaj) cseppentettek a kullancsra, ma már nem javasolják.

Csipesszel általában könnyen ki lehet csípni az élősködőt, különösen akkor, ha előtte ujjunkkal finoman körkörösen megdörzsöljük az állatot, mintha kis cérnaszálat gombolyítanánk.

 

Tünetek:

Eleinte láz, fáradtság, fejfájás, derék- és végtagfájdalmak, megfázásos tünetek, gyomor- és bélpanaszok; később tarkókötöttség, tarkómerevség, hányinger, hányás, remegés, görcsök, tudatzavar, bénulások.

 

A kullancs okozta agyhártya-és agyvelőgyulladás kórházi kezelést igényel. A terápia lényege az immunizálás, a tünetek gyógyszeres kezelése és a szövődmények megakadályozása. Igen fontos az egy-két hetes ágynyugalom és a lázcsillapítás.

A tünetek észlelése esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.

A kórokozó vagy az ellenanyag a vér laboratóriumi vizsgálata során kimutatható.

A betegség rendszerint két szakaszra oszlik. Az első szakaszban a beteg lázas, fáradt, hasmenése van, fejfájásra, derékfájásra, végtagfájdalmakra, általános rosszullétre panaszkodik. A betegek 2/3-ad része ezután meggyógyul, nem is sejti, milyen betegségen esett át.

A betegek egyharmadánál az első szakaszt követően, egy-húsz nap szünet után magas láz és kifejezett agyhártya-, agyvelőgyulladásos tünetek (fájdalom, görcsök, remegés, bénulások, tudatzavar, eszméletvesztés) lépnek fel.

A kullancs-encephalitis általában nem életveszélyes, csak elvétve halálos, szövődményt nem okoz. A gyógyulás azonban meglehetősen lassú. Az idegrendszeri tünetek, a bénulások fokozatosan visszafejlődnek. A fejfájás sokáig megmaradhat.

Meniére

Meniére-betegség


A belső fülben található egyensúlyszerv zavara. Az elváltozás a belső fül hártyás labirintusát érinti, a csontos részeket nem.

.A rohamszerűen jelentkező panaszok fél-három órán keresztül állnak fenn. A köztes időszak általában panaszmentes. A rohamok sűrűsége az életkor előrehaladtával csökken.

Meniére-betegség lényege az ismeretlen eredetű folyadékszaporulat a hártyás labirintusban.

Tünetei: fülzúgás, forgó jellegű szédülés, émelygés, hányinger, halláscsökkenés.

A szédüléses, fülzúgásos roham idején elsődleges fontosságú az ágynyugalom. A beteg feküdjön le, kerülje az izgalmakat. Ha szükséges, vegyen be nyugtató gyógyszert.

A kellemetlen tünetek legjobb ellenszere a teljes nyugalom.

Roham esetén azonnal feküdjünk le és lazuljunk el. Az autogén tréning, illetve az egyéb relaxációs módszerek segítségével a rohamok könnyebben uralhatók.

Súlyos esetben orvosi beavatkozás szükséges.

Émelygés, hányinger esetén a szokásos hányingercsillapító „útitabletta” jó hatású lehet.

Ha a gyógyszeres kezelés eredménytelen, ha a rohamok egyre gyakrabban ismétlődnek és súlyosbodnak, műtéti beavatkozás szükséges.

Jóllehet a műtéttel is csupán a szédülés és a hányinger szüntethető meg, a fülzúgás és a halláscsökkenés nem orvosolható.

Fokozatosan súlyosbodó fülzúgás, halláscsökkenés és gyakori émelygés, hányinger esetén feltétlenül orvoshoz kell fordulni!

A Meniére-betegség rendszerint középkorú betegeknél jelentkezik. A férfiak és a nők egyformán érintettek. A kialakult betegség a beteg egész élete során fennállhat, a rohamok gyakorisága és a tünetek erőssége eltérő lehet.

A rohammentes időszak hetekig, hónapokig, akár egy évig is eltarthat. A panaszok az életkor előrehaladtával csökkennek. Idős korban a tünetek enyhülnek, kezelés általában nem szükséges.

A Meniére-betegség rendszerint nem veszélyes. Az egyensúlyzavar azonban bizonyos helyzetekben — autóvezetés közben, magasban, gépen dolgozóknál — súlyos következményekkel járhat.

1 2 3