Nátha

Más néven megfázásnak nevezzük. Összefoglaló név, melyet a légutak vírus által létrejött betegségeinek megnevezésére használunk.

A kórokozók általában cseppfertőzés útján terjednek beszéd, tüsszentés vagy köhögés útján. Belélegezzük őket, de kézfogáskor is fertőződhetünk. Évente átlagosan négy-öt alkalommal leszünk náthásak anélkül, hogy védetté válnánk a betegséggel szemben.

 

Tünetek: köhögés, gyakori orrfújás, kötőhártya-gyulladás, torokfájás, fejfájás, végtagfájdalom, levertség, láz.

Miután a náthát a legtöbb esetben vírusok okozzák, a betegség maga nem kezelhető. Csupán a tüneteket csökkenthetjük. A bőséges folyadékfogyasztás megnyugtatja a nyálkahártyát és megindítja a váladékozást. A hideg konyhasóoldat különösen jó hatású. Hasznos lehet különböző illóolajok inhalálása, belélegzése is. Ezenkívül nagy számban léteznek nátha elleni szerek, gyógyszerek is, amelyek legtöbbje recept nélkül kapható a patikákban is.

Antibiotikumok szedése nátha esetén értelmetlen, hiszen ezek hatásta­anok a vírusokkal szemben.

Ha néhány napig ágyban maradunk, főleg, ha lázunk is van, meggyorsítjuk a gyógyulást és elkerüljük a szövődményeket. A forró lábfürdő csodát tehet.

 

A nátha legtöbbször nem veszélyes betegség, általában egy hét alatt elmúlik.

Súlyosabb esetben, legyengült vagy idős betegeknél azonban szövődmények — bronchitis, tüdőgyulladás, orrmelléküreg-gyulladás, illetve középfülgyulladás — léphetnek fel.

 

Minden — különösen az alsó légutak (a tüdő és a hörgők) lázzal járó fertőző megbetegedése orvosi kivizsgálást igényel.

Távollátás

Távollátás

 

A fénysugarak a szem ideghártyáján éles képben egyesülnek. Nyugalmi helyzetben szemünk — a végtelenre állított fényképezőgéphez hasonlóan — a távoli képeket látja élesen.

A közeli tárgyak képe az optikai rendszer változtatása segítségével állítható élesre. Az egészséges szemlencse domborulata a leképezés feltételei szerint váltakozik. látjuk a különböző távolságban levő tárgyak képét egyformán élesen.

A szem optikai rendszerének bizonyos rendellenességei esetén a kép eleve az ideghártya mögött képződik, a kép akkomodációval nem élesíthető: távollátás jön létre.

Időskorban a szemlencse veszít rugalmasságából, a szem alkalmazkodóképessége fokozatosan csökken, hatvanéves kor után pedig szinte teljesen elvész. A távolról érkező fénysugarak normális helyen egyesülnek, a közelről érkező fénysugarak azonban nem az ideghártyán találkoznak, hanem mögötte.

Ha a szem vízszintes tengelye a normálisnál hosszabb, tengely-túllátás alakul ki. Ha a szemlencse gyűjtőképessége gyenge, törési túllátás jön létre.

A tisztánlátás távolsága a közelpont) gyermekkorban 7cm, felnőttkorban 25cm, negyvenöt év felett pedig egyre messzebb kerül.

Tünetei: a közeli (egy méternél közelebb levő) tárgyak képe életlen, az erőltetett akkomodáció fejfájást okozhat

Az alkalmazkodóképesség csökkenése és a távollátás gyógyszeresen nem kezelhető. A szem optikai rendszerének törési hibái a szem elé helyezett lencsével — szemüveggel vagy kontaktlencsével — javíthatók.

Az időskori távollátás szintén szemüveggel korrigálandó. A szem fokozatos romlása miatt a szemüveglencsét 2-3 évente ellenőrizni és — szükség esetén — cserélni kell.

Az idejében megkezdett szemüveges korrekcióval a látásélesség romlásának üteme lassítható.

Látásromlás, szempanaszok esetén minél előbb forduljunk szemész szakorvoshoz. A negyvenedik életév felett látási panaszok nélkül is ajánlott rendszeresen — legalább kétévente — a szemészeti vizsgálat.

1 2 3 4