Távollátás betegség: A fénysugarak a szem ideghártyáján éles képben egyesülnek. Nyugalmi helyzetben szemünk – a végtelenre állított fényképezőgéphez hasonlóan – a távoli képeket látja élesen. A közeli tárgyak képe az optikai rendszer változtatása segítségével állítható élesre. Az egészséges szemlencse domborulata a leképezés feltételei szerint váltakozik. látjuk a különböző távolságban levő tárgyak képét egyformán élesen.
Távollátás betegség kialakulása
A szem optikai rendszerének bizonyos rendellenességei esetén a kép eleve az ideghártya mögött képződik, a kép akkomodációval nem élesíthető: távollátás jön létre. Időskorban a szemlencse veszít rugalmasságából, a szem alkalmazkodóképessége fokozatosan csökken, hatvanéves kor után pedig szinte teljesen elvész.
A távolról érkező fénysugarak normális helyen egyesülnek, a közelről érkező fénysugarak azonban nem az ideghártyán találkoznak, hanem mögötte. Ha a szem vízszintes tengelye a normálisnál hosszabb, tengely-túllátás alakul ki. Ha a szemlencse gyűjtőképessége gyenge, törési túllátás jön létre. A tisztánlátás távolsága a közelpont) gyermekkorban 7cm, felnőttkorban 25cm, negyvenöt év felett pedig egyre messzebb kerül.
Távollátás betegség tünetei:
A közeli (egy méternél közelebb levő) tárgyak képe életlen, az erőltetett akkomodáció fejfájást okozhat.
Távollátás betegség kezelése:
Az alkalmazkodóképesség csökkenése és a távollátás gyógyszeresen nem kezelhető. A szem optikai rendszerének törési hibái a szem elé helyezett lencsével – szemüveggel vagy kontaktlencsével – javíthatók. Az időskori távollátás szintén szemüveggel korrigálandó. A szem fokozatos romlása miatt a szemüveglencsét 2-3 évente ellenőrizni és – szükség esetén – cserélni kell.
Az idejében megkezdett szemüveges korrekcióval a látásélesség romlásának üteme lassítható. Látásromlás, szempanaszok esetén minél előbb forduljunk szemész szakorvoshoz. A negyvenedik életév felett látási panaszok nélkül is ajánlott rendszeresen – legalább kétévente – a szemészeti vizsgálat.